Kontraszthatás: Miért érzékelünk másképp dolgokat összehasonlítva?

Mi a kontraszthatás vagy kontraszt torzítás?

A kontraszthatás vagy kontraszt torzítás (angolul contrast effect vagy contrast bias) az a jelenség, amikor egy tapasztalatot nem pusztán önmagában, hanem önkéntelenül is vagy tudat alatt egy korábbi tapasztalathoz vagy ismerethez hasonlítva érzékelünk és attól függően, hogy mihez is történik a hasonlítás, változhat a tapasztalatról kialakult érzetünk és értékítéletünk. A kontraszthatást a pszichológiában a kognitív torzítások egyik fajtájaként nevesítik.

Érzékszervi kontraszt érzékelés

Legjobban konkrét példákon keresztül ismerhetjük fel a kontraszt érzékeléssel együtt járó torzítást.
Az egyik klasszikus illusztráció, amit John Locke filozófus írt le először a 17. században, az az akár otthon is elvégezhető kísérlet, amikor az egyik kezünket hideg vízbe tesszük egy percig, a másikat pedig ugyanekkor meleg vízbe, majd mindkettőt ugyanabba langyos vízbe. Az az érdekes tapasztalatunk lesz, hogy a langyos vizet az a kezünk, ami hideg vízben volt, melegnek érzi, míg a másik hidegnek pusztán azért, mert eltérő a pár másodperccel korábbról származó viszonyítási pontjuk, amitől nem tudnak, pontosabban az agyunk nem tud elvonatkoztatni.

Szintén érzékszervi tapasztalat, konkrétan egy optikai csalódás, amikor egy színnek az érzékelése, megítélése változik attól függően, hogy milyen színkörnyezet veszi körül, mint ahogyan az az alábbi ábrán is látható. A középső kis szürke kör azonos színárnyalatú, mégis azt, amelyiket világosabb környezet veszi körül sötétebbnek, amelyiket sötét, azt pedig világosabbnak látjuk.

Kontraszthatás az üzleti életben

De lépjünk túl az elvont kísérleteken és nézzük meg, hogy a hétköznapi életben mi a jelentősége ennek, hiszen nem csak a szűkebb értelemben vett érzékszervi tapasztalatok vannak kitéve ennek a jelenségnek, hanem általánosabb a jelenség és ezt az üzleti életben is előszeretettel veszik számításba. Ingatlan (vagy bármilyen más termék) értékesítés során, ha először drága és rossz ingatlant mutatnak a vevőnek és ezt követően egy jobb és bár még mindig drága, de azért valamivel alacsonyabb árú házat, akkor viszonylag jó vételnek fog tűnni a vevő a számára az utóbbi és pozitívabb fogadtatásban részesül ahhoz képest, mintha csak ezt az egy ingatlant mutatták volna.

A HR területén is, amikor önéletrajzokat nézünk, interjúztatunk, számításba kell venni a kontraszt hatás torzítását, mert óhatatlanul is az újabb jelölteket a korábbi jelöltekhez hasonlítjuk és ugyanolyan effektus előfordulhat, mint az ingatlan értékesítésnél, hogy néhány gyenge pályázó után egy középszintű, elfogadható is nagyon jó színben tűnhet fel. 

Ugyanez ez az effektus figyelhető meg a szóbeli vizsgáztatásoknál vagyis néhány gyenge vizsgázó után egy középszintű felelettel is esélyünk van jó jegyet szerezni, míg ha előttünk mindenki brillírozik, akkor a léc számunkra is magasra kerül és az osztályozás szigorúbb lesz.

Kontraszthatás a mindennapokban

Ha egy nagy lelki terhet kell hordozni, ami nyomaszt és hirtelen lekerül rólad, akkor utána relatíve a kisebb terhek, amik más esetben esetleg megnyomnának, most átmenetileg könnyűnek, jelentéktelennek tűnnek. Olyan emléke sok mindenkinek van, hogy gyerekkorban felelés vagy dolgozatírás volt kilátásban, ami súlyos nyomasztó érzést, félelmet okozott bennünk és amikor megúsztuk a felelést vagy a dolgozatírás elmaradt valami váratlan okból, akkor olyan eufórikus megkönnyebbülést, felszabadultság érzést éltünk át, hogy úgy éreztük a nap is másként süt ránk, jó kedvünk lett és szépnek láttuk az életet, a többi probléma pedig eltörpült, holott ha a dolgozat eleve nem lett volna terítéken, akkor csak a szokványos hétköznapi élettapasztalatunk lett volna ugyanarról a napról. A nyomasztó érzés hirtelen elmúlásával a szimplán nem nyomasztó valóság is erős kontrasztba kerül a lelkünk és érzelmeink számára és pozitívnak éljük át.

Az is megfigyelhető, hogy egy csoport kevésbé vonzó ember társaságában egy átlagosan vonzó ember is kitűnik és sokkal megnyerőbb benyomást kelt, mintha csak egymagában látnák, különösen pedig ahhoz képest, ha fotómodelek társaságában tűnne fel, ahol ő lenne az, aki kevésbé szép.

Még számos példát lehetne hozni, de egyet mindenképp említenék, mégpedig azt, amit sokan rendszeresen tesznek, nevezetesen, hogy összehasonlítgatják magukat másokkal, olyan emberekkel, akik valamiben előttük járnak, jobbak náluknál. Vannak, akik folyton azt nézik, hogy mások miért szebbek, jobbak, sikeresebbek náluk és ezen keresztül értékelik (le) önmagukat. Ez a mentális szokás azért nem szerencsés, mert folyamatosan egy olyan az elménk és érzelmeink számára is jól felfogható kontrasztot hoz létre, amiben mindig alulértékelten, vesztesen jövünk ki, ami negatív életérzésben is megérkezik az érzelmeinkben.

Kontraszt felismerés - az elme természetes működési módja

A kontraszthatást leggyakrabban kontraszt torzítás néven nevezik és a kognitív torzítások közzé sorolják, ami rögtön egy negatív aspektusát emeli ki, talán azért is, mert ebben lehet legkönnyebben tetten érni. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a kontrasztfelismerés - aminek egy gyengesége, korláta a kontraszt torzítás - nagyon is fontos képessége az elménknek. 

A fenti példák azt mutatják, hogy nem csak bizonyos területen tapasztalható elszigetelt jelenség a kontraszt hatás, hanem az elme egyik általános működési módja a relatív kontraszt alapú összehasonlítás függetlenül attól, hogy fizikai, érzelmi vagy értelmi szintről van szó.
Mindig és folyamatosan vannak percepcióink illetve gondolataink és folyamatosan velünk van a kialakult mindsetünk az elménk folyamatosan működik és vele a kontraszt hatás vagy kontraszt torzítás is velünk van, még akkor is, ha nem tudatosodik bennünk.

Az elme azzal van elfoglalva, hogy a minket körülvevő világgal és önmagunkkal kapcsolatban is egy ellentmondásoktól minél inkább mentes megértést és átfogó tudásrendszert építsen fel. Ennek során pedig az őt ért tapasztalatokat mindig megpróbálja kapcsolni egy már meglevőhöz és így építkezni lépésről-lépesre. Az információk összekapcsolásának egyik lehetséges módja, amikor két dolog között felismerjük a különbséget a kontraszt mentén. Ez egy nagyon hasznos dolog, még akkor is, ha ennek során pontatlanságok, torzítások is kialakulhatnak. 

• Kapcsolódás: az elménk a tudásrendszerét információ kapcsolatok létrehozásával építi.
• Összehasonlítás a dolgok összekapcsolásának egyik lehetséges módja az összehasonlítás.
• A kontraszt pedig az összehasonlítás egyik módja (a hasonlóság felismerés mellett).
• Kiértékelés az a folyamat, ami a percepciót követi és a tapasztalatokhoz valamilyen pozitív (jó) vagy negatív (rossz) értéket társít, ami megjelenik érzelmekben vagy életérzésekben is.

A kontraszt lehetséges referencia pontjai 

Az elme tehát folyton viszonyítási pontokat keres az új információk és tapasztalatok, érzetek kiértékeléséhez. Melyek lehetnek ezek a kontraszthatás referenciák?

• Nemrégiben átélt tapasztalat, amiről még friss emlékünk van, mint a hideg vagy meleg víz, amiből az imént áttettük a kezünket a langyosba. A megszokással vagy még újabb tapasztalatokkal a korábbiak hamar elkezdenek halványulni és lejár a szavatosságuk.
• Hosszú idő alatt kialakult vagy akár velünk is szültetett belső standardok, ismeretek, gondolkozásmód, értékrend, mindset, ami többé-kevésbé állandó bennünk szintén jó alapot ad elménk számára az összehasonlításhoz és kiértékeléséhez. Ha valaki maximalista, akkor soha semmivel nem lesz elégedett, mert folyamatosan olyan kontraszt alapú kiértékelést kap, ami értékbeli elmaradást mutat. Másrészről, ha valaki mindenért hálás és ajándéknak fogja fel az életet, akkor folyamatosan egy pozitív életérzést él át, hiszen nem értékhiányt, hanem értéktöbbletet érzékel az elvárhatóhoz képest. A lelkiismeret is ilyen standard, amit nem tudunk tetszésünk szerint irányítani, hanem jellemzően az diktál nekünk, tükröt állít, kontraszt által megmutatja az eltérést a tetteink és a helyesnek vélt cselekedet között.
• Külső elvárások, mások véleménye is referenciaként működik. Attól függően is megítélhetünk egy helyzetet vagy akár önmagunkat, hogy a környezetünk és számunkra meghatározó emberek éppen hogyan vélekednek. A vélemények változhatnak illetve sokfélék is lehetnek, de a mások véleménye mindig körülvesz minket, benne élünk, a kérdés, hogy milyen mértékű a függésünk tőle és a mások véleményének mennyire rendeljük alá a sajátunkat.
• Az is meghatározó, hogy egy helyzetet milyen perspektívából, nézőpontból közelítünk meg, mert ennek megfelelően más képet látunk és más kerül kontrasztba is. Nem mindegy, hogy egy helyzetet főnökként vagy barátként közelítünk meg vagy egy apa, ha a gyerek rosszat jegyet hoz, szülői tekintélyként lép fel és fegyelmez vagy inkább szeretetet, bátorítást akar kifejezni. Ezek választások, sokszor így is, úgy is megközelíthetünk valamit, rajtunk áll a dolog, de a perspektíva megválasztása meghatározza azt is, hogy az elménk milyen viszonyítási pontokat keres és milyen kontrasztokra figyel. Nézhetjük azt is, hogy mi az elvárt jegy, amit a gyereknek szerintünk hozni kellene és kontrasztba állítjuk a valósággal, de ha az adott helyzetben nem a számonkérést, hanem a szeretet választjuk, akkor ezt az érdemjegy viszonyítási pontot átmenetileg akár el is engedhetjük.

Folytatás

A következő postban még folytatjuk a kontraszthatás megismerését a korlátaival illetve arról is szót fogunk ejteni, hogy a gyakorlatban hogyan tudjuk mindezt hasznosítani.