Szcenárió tervezés - a jövő megszelidítése

Mi a szcenárió tervezés?

A szcenario tervezés a jövő kutatásának, megismerésének és az arra való felkészülésnek egy hatékony módja, egy stratégiai módszer, ami nem arra törekszik, hogy kitalálja, hogy pontosan hogyan is fog alakulni a jövő, hanem sokkal inkább több lehetséges - akár extrém - egymástól lényegesen eltérő jövő narratívát vázol és azokra készít stratégiát, hogy ezáltal kellően felkészüljön a bizonytalanságra és az ismeretlenre, bármi is jön. Ha ki akarjuk találni a jövőt és mindent egy lapra teszünk fel, akkor nagyot is tévedhetünk, ha másképp alakulnak a dolgok, mint vártuk, ami pedig gyakran megesik. Ha viszont felkészülünk több lényegesen különböző jövőbeli forgatókönyvre, akkor kisebb az esélye, hogy felkészületlenül ér minket valami, még akkor is ha esetleg a ténylegesen megvalósuló verzióval konkrétan nem is számoltunk a tervezés során. A hangsúly tehát nem a jövő ismeretén van, hanem inkább a jövőre való jobb felkészültségen bármit is hoz.

A jövő homályos és minél távolabb nézünk előre, annál inkább ködbe vész. Számos alternatíva lehetséges, amerre alakulhatnak a dolgok, gyakran váratlan fordulatok köszöntenek be és számtalan általunk kevéssé ismert tényező alakítja azt, így komplex és kaotikus az elénk táruló kép. Mégis mivel a jövőnk illetve a lehetséges jövők egyik változata, amikor odaérünk egyszer csak a jelenünkké válik, ami ténylegesen formálni fogja a sorsunkat és mindennapjainkat, ezért nem kerülhető el, hogy kutassuk, fürkésszük, tervezzük és amennyire lehet alakítsuk a jövőnket a rendelkezésünkre álló korlátozott lehetőségek birtokában is. Ha ezt nem tennénk, akkor maradna mindig csak a problémák bekövetkezte utáni tűzoltás, a reakció, kármentés, ahelyett, hogy mondjuk eleve megelőztük és elkerültük volna a bajt vagy megágyaztunk volna egy jó jövőbeli lehetőségnek.

A jövőt és annak kiszámíthatatlanságát nem kell bemutatni, mégis az elmúlt évek fokozottan arra világítottak rá, hogy a jövő tud nagyon váratlanul és kiszámíthatatlanul alakulni, ami hozzánk is elkerülhetetlenül megérkezik és befolyásolja a mindennapi életünket. A hitelválság, a COVID elterjedése, az Ukrán háború, üzemanyagellátási problémák, infláció, munkaerő külföldre áramlása, szárazság vagy éppen árvíz okozta károk mind viszonylag friss élményünk, de még lehetne hosszan sorolni. A váratlan események nem csak makro szinten történnek meg, hanem az egyéni életünkben is egy munkahely elvesztése, baleset vagy éppen a nagy Ő megismerése, mind az életünket lényegileg meghatározó, de előre nem tervezhető vagy megjósolható esemény.

A jövőt ugyan nem tudjuk teljesen uralni, kontrollálni, de arra törekedhetünk, hogy részlegesen megszelídítsük és megpróbáljuk a javunkra fordítani. Tulajdonképpen ezt tesszük is gyakran és sokféle formában. Amikor megtervezzük a napunkat, hetünket, a nyugdíjas éveinket, megnézzük az időjárás előrejelzést, a tőzsdei árfolyamok alakulásában trendeket, mintázatokat keresünk a múltbeli tapasztalatok alapján és abból próbáljuk kikövetkeztetni a következő időszak árfolyam alakulását. Az üzleti életben is a stratégia alkotás részeként előrejelzéseket készítenek a múltbeli adatokból, trendvonalakat húznak, lehetséges kockázatokat elemeznek, új piaci szereplő várható belépésnek hatását vizsgálják, víziókat hoznak létre és stratégiai célokat tűznek ki. De amikor élet vagy lakásbiztosítást kötünk, akkor is az ismeretlen jövő ismert kockázataira készülünk fel előre függetlenül attól, hogy nem tudjuk, hogy azok be fognak-e következni vagy sem. Mindez nem más, mint a jövő megszelídítésére tett kísérletek változatos eszköztára, amelyben egy igen hasznos eszköz a szcenárió tervezés is.

Amikor valaki a pénzét egyetlen dologba fekteti bele, ahhoz hasonlítható, mintha próbálná kitalálni a jövőt, míg ha egy több befektetési elemből álló diverzifikált portfoliót alakít ki, amiben az eltérő elemek ki tudják kompenzálni azt a kockázatot, ha az egyik részvény bezuhan az olyan, mint a több jövőbeli forgatókönyvvel is számoló szcenárió tervezés. A szcenárió tervezés során is virtuálisan egy lehetséges jövő portfóliót álltunk össze, amiben nem az a lényeg, hogy valamelyikkel hátha pontosan eltaláljuk, hogy mi is fog bekövetkezni, hanem sokkal inkább számít a különböző forgatókönyvekből származó általános felkészültség szinergiahatás, ami egy általános felkészültséget és ütésállóbb, hatékonyabb katonai, üzleti vagy élet stratégiát eredményez.

A szcenárió tervezés nem rendel számszerű valószínűségeket konkrét eseményekhez, de számol nagy valószínűségű, alacsony hatású, valamint nehezen megjósolható kis valószínűségű viszont nagy hatású eseményekkel is és a szervezetek ezek ismeretében rangsorolhatják stratégiai válaszaikat.

A szcenárió módszer története és alkalmazási területei

Nem meglepő módon a szcenárió tervezés eredetét is katonai területen kereshetjük a II. Világháború idejéből, de nem sokkal később az üzleti élet is átvette. Ezeken a területeken kellően nagy a tét és a rendelkezésre álló erőforrások is ennek megfelelően nagyobbak. 

Herman Kahn, az 1950-es években a RAND Corporation kutatójaként formalizálta a módszert. Ő szcenáriókat használt arra, hogy a hagyományos elgondolásokon túlmutató jövőbeli lehetőségeket vizsgáljon, például a nukleáris hadviselés lehetséges következményeit. 

A Royal Dutch Shell olajipari vállalat, amely szintén élen jár a szcenárió tervezésben az 1970-es években kezdte alkalmazni főleg az 1973-as olajválság alatt az olajpiac váratlan változásai és az olajár ingadozása okozta bizonytalanságok miatt, melynek eredményeképpen idővel domináns piaci pozícióra sikerült szert tennie. Létrehoztak egy csapatot, akik ennek a sokféle tényező és hatásnak a modellezésére és a jövő lehetséges forgatókönyveinek a kidolgozására koncentrál és ezt hozza be menedzsment szinten a stratégiai döntésekbe. 

Kormányok is sok esetben alkalmaznak szcenárió tervezést, hogy felkészüljenek a politikai változásokra és a geopolitikai átalakulásokra.

A sikert látva Afrika is alkalmazni kezdte a Shell által kifejlesztett szcenárió tervezési módszereket azért, hogy fellendítse a gazdaságát és jelentős sikereket tud felmutatni. Az üzleti életbe is megérkezett és egyre népszerűbbé válik, amit elősegít, hogy számos tanácsadó cég, de az Oxford University is programokat indít ebben a témában.

A szcenárió tervezés menete

A szcenárió tervezés legelső lépése, hogy eldöntjük, mire irányul a tervezés és milyen időtávban gondolkozunk. A tervezés irányulhat egy cég hosszú távú üzleti stratégiájára, egy középtávon meghozandó döntésre, az életünkre stb. Ennek megfelelően az időtáv is változhat rövid táv vagy több évtized között. 

Ezt követően érdemes vizsgálni, hogy, milyen fontos tényezők határozzák meg az általunk vizsgált jövőt. Ezek lehetnek gazdasági, geopolitikai, technológia változások, trendek, rendelkezésre álló erőforrások stb. Ezeknek a drivereknek az eltérő jövőbeli alakulása egészen más és nagy számú lehetséges jövőt rajzolnak ki. Minden tényező esetén számolhatunk pesszimista, realista és optimista verzióval is.

A mi feladatunk az, hogy az eltérő változók mentén egy kisebb kezelhető számú reális jövőképet alakítsunk ki, amivel a jövő eshetőségeinek kellő lefedettségét érjük el. Természetesen ez a néhány forgatókönyv nem lenne elégséges a jövő kitalálásához, de minket valójában nem maga a majdan megvalósuló jövő konkrét kitalálása érdekel, hanem az, hogy a legjobban felkészüljünk rá vagyis a stratégia alkotás - amihez persze kell a jövőnek valamilyen mértékű ismerete, sejtése is. 

Ha van néhány jó jövő forgatókönyvünk és azokra külön-külön kialakítunk stratégiát, ha nem is pont ezek a verziók következnek be, akkor is azt tapasztalhatjuk, hogy a végére egy olyan akciótervet tudunk összeállítani, ami számos más általunk konkrétan nem letervezett jövőbeli forgatókönyv esetén is hatékonyan tud működni vagyis egy általános jövőre faló felkészültségre tudunk szert tenni és nekünk ez a lényeg. Persze, ha az egyik forgatókönyv pont telitalálat és jövő arra alakul, az még könnyebbé teszi a dolgunkat.

A tervezés során meg lehet állapítani korai indikátorokat mindegyik szcenárióhoz, amelyek segítenek felismerni idejekorán, hogy a jövőnk abba vagy más irányba alakul-e és ennek ismeretében módosíthatunk, hangolhatunk a szcenárió tervünkön és továbbfejleszthetjük azt. Vagyis a szcenáriótervezés nem egy egyszeri dolog, amit megcsinálunk és kész van, hanem folyamatosan érdemes dolgozni rajta, alakítani vagyis a mindsetünkké kell, hogy váljon a különféle forgatókönyvekben való gondolkozás.

A szcenárió tervezés előnyei és korlátai

Előnyök

• A szcenárió tervezés kinyitja a gondolkozást. Egyrészt strukturált rendszerben gondolkozunk, de az által, hogy nyitottan, kreatívan gondolkozva számba vesszük, hogy mi minden is történhet a jövőben, kevésbé valószínű lehetőségekkel is foglalkozunk. Márpedig ha visszafelé tekintünk a jelenre, hogy hogyan jutottunk ide, akkor azt látjuk, nagyon sokszor olyan események alakították a jelenbe vezető utunkat, amik a nem valószínű kategóriába estek volna korábban, ha előzetesen kérdezte volna valaki a véleményünket. Azzal, hogy több lehetséges forgatókönyvben gondolkozunk, nem ragadunk bele mentálisan egyetlen lehetőségbe.
• A gondolkozásmódra gyakorolt hatáson túl a felkészültséget és a rezilienciát is javítja, jobban fogunk tudni reagálni a jelenbe megérkező váratlan helyzetekre, hiszen lesznek már készen opcióink, válaszaink, megoldási javaslataink.
• A korai indikátorok figyelése pedig, amelyek azt mutatják meg, hogy a megvalósuló jövő milyen szcenárió irányában mozdul éppen, segítenek a reakció idő csökkentésében.
• A felkészültség hatása, hogy lelkileg és mentálisan is jobban fogunk tudni reagálni, a meglepetés ereje nem vagy kevésbé tud lesokkolni minket váratlan fordulat esetén, mert olyan dolog következik be, amivel vagy amihez némileg hasonlóval már eleve számoltunk.
• Ha bekövetkezik egy negatív esemény, baj, akkor csak reagálni tudunk rá és nem marad más, mint a tűzoltás. A reakcióhoz képest sokkal jobb a felkészülés vagy még jobb a baj elkerülése, ahogy ez sok esetben némi előre gondolkozással lehetséges is. Minél több jövőbeli forgatókönyvet tudunk átgondolni és arra felkészülni, annál több jövőbeli probléma bekövetkeztét eleve ki tudjuk iktatni és akkor nem kell a károk utólagos enyhítésére pazarolni az energiánkat.

Korlátok

• Ha komolyan akarjuk csinálni, akkor a közvetlenül előttünk álló kihívásoktól elszakadva hosszabb távra is előre kell tekintenünk, ami időt és befektetést igényel részünkről illetve kimozdít a mentális komfortzónánkból. 
• Szintén nem egyszerűsíti a helyzetet, hogy sok változós komplex problémák esetében a szcenárió tervezés is komplexxé válik és számítógépes modeleket, szimulációkat alkalmazhatnak, ami bonyolulttá teszi a folyamatot. 
• A szcenáriók sokszor intuíción, feltételezéseken alapulnak és kevésbé tudományosan ellenőrizhető, számszerűen nem egzakt megállapításokon. 
• A létrehozott lehetséges szcenáriók stratégiába való átültetése sem feltétlenül egyszerű dolog. A Shell sikerének vizsgálatánál is megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy bár komoly modellekkel és sok adattal dolgoznak és évtizedek óta élen járnak a jövő szcenáriók tervezésében, mégis nem annyira ezek határozzák meg a stratégia alkotásukat, mert az egyes komolyabb döntések meghozatalánál a kidolgozott lehetséges jövőbeli szcenáriók tanulságai kevésbé esnek latba.

Konklúzió és folytatás

Az említett korlátai ellenére sem kérdés, hogy a szcenárió tervezésnek megvan a helye a menedzsmentben, jövőkutatásban és az élet sok más területén is, hiszen egy folyamatos változásokkal jellemezhető világban hatékony eszközt kínál a bizonytalanság kezelésére. Több jövőbeli forgatókönyv megalkotásával a szervezetek proaktívan tudják kezelni a lehetséges kihívásokat, és kihasználni a felmerülő lehetőségeket. 

A következő írásokban egyrészt azzal szeretnék foglalkozni, hogy hogyan viszonyul más a jövőt érintő menedzsment módszerhez (SWOT, előrejelzés, stratégai vízió, kockázatelemzés stb.), miben erős a szcenárió tervezés, mikor érdemes ezt használni és mikor inkább valami más módszert. 

Egy másik érdekes kérdéskör, hogy a hadászaton, menedzsmenten túl hogyan lehet a scenario módszert közel hozni a hétköznapi emberhez és az egyéni élet kihívásaihoz, ahol az ismeretlen jövő pont ugyanolyan komoly kihívást jelent, mint mondjuk egy vállalat esetében, csak egyénileg nincs sem módunk, sem időnk, hogy komoly tervezési folyamatba fogjunk. Ha a klasszikus szcenárió tervezés nem is, de a szcenáriókban való gondolkozás, mint mindset, gondolkozásmód vagy szemlélet és a tervezés egy egyszerűsített "mobil" formája nagyon is jól alkalmazható.

A kontraszthatás korlátai

A kontraszthatás működése nem korlátok nélküli vagy tetszőleges, hanem bizonyos keretek között tud megvalósulni. Ha még alaposabban szeretnénk megismerni az előző cikkben bemutatott kontraszthatás jelenséget, akkor hasznos foglalkozni ezzel a kérdéssel is.

Realitás tehetetlenség

Az ember érzékelése végső soron a valósághoz kapcsolódik és ahogy az ugyanazt a szürke kört sötét illetve világos háttér előtt megjelenítő vizuális érzéki csalódást szemléltető ábrán is látjuk, a középső szürke kört kicsit sötétebbnek vagy világosabbnak érzékelhetjük, de attól még szürke marad és az eltérés a két szürke kör érzékelése között nem túl nagy. Vannak helyzetek, amikor a kontraszt hatás manipulációjával ennél sokkal nagyobb érzet vagy értékítéletbeli eltérést is eredményezhetünk, de mindig a realitáshoz fog valamilyen módon kapcsolódni és a kontraszthatás manipulációjával nem válik tetszőlegesen alakíthatóvá a dolgokról kialakult érzeteink, hanem csak bizonyos keretek között módosulnak.

Egyirányúság

Mindig a korábbi tapasztalatunk vagy a kialakult értékrendünk a viszonyítási pont, amihez mérünk és az időben új tapasztalat a viszonyított, amit megmérünk, kiértékelünk és nem fordítva. 

Amikor a hideg vízből áttettük a kezünket a langyosba, akkor a langyos vizet, tehát az utolsó aktuális percepciót érzékeltük melegnek és nem visszamenőlegesen a hideg vízről alkotott percepciónkat változtatta meg az agyunk az új tapasztalat ismeretében.

Bizonyos mértékű összehasonlíthatóság

Az összehasonlítandó dolgoknak kellően hasonlónak, azonos természetűnek és bizonyos méretkülönbség tartományon belülinek kell lenniük, pl. ugyanaz a személy más fejlettségi állapotban vagy egy langaléta kosárlabdázó egy átlagos méretű riporter mellett. Ha irreálisan nagy a kontraszt és nagyságrendi különbségek vannak vagy túlságosan eltérő természetűek az összehasonlítandó dolgok, akkor nem fog jól működni a kontraszt percepció, az agyunk nem fogja kontrasztként értelmezni.

Nehéz kontrasztot érzékelni egy porszem és egy galaxis között. A porszem még meg is van, de a galaxis méretet már önmagában sem tudjuk könnyen értelmezni és a kettőt egymás viszonylatában pláne nem. Az említett TV riporter kicsinek látszhat, amikor egy kosárlabda játékost interjúvol meg, de a méretkontraszt az agyunk számára nem feltétlenül ennyire szembeötlő, amikor a riporter egy sportcsarnok épülete előtt áll. Ez utóbbi esetben nincs meg az a fajta kategória azonosság, ami az agyat összehasonlításra, kontraszt keresésre ösztönözné.

Távolság

Az életszínvonalunk is befolyásolja a boldogság és elégedettség érzetünket. Úgy gondoljuk, ha ez vagy az - ki mire vágyik - még meglenne az életünkben, akkor sokkal boldogabbak lennénk.

Feltehető a kérdés, hogy miért nem vagyunk sokkal boldogabbak az életszínvonalunk miatt, mint egy több száz évvel korábban mondjuk a Római birodalomban élő ember vagy egy a mi korunkban egy afrikai törzsben sokkal szegényesebb körülmények között élő ember? Egy átlagos színvonalon élő embernek van fedél a feje felett, van fűtés-hűtés az otthonában, van angol WC, zuhanyzási, fürdési lehetőség, melegvíz, van mobiltelefonja, amin keresztül szinte bárkit bármikor el tud érni és internete, amivel az információk végtelen tárházához férhet hozzá egyszerűen és akkor a fejlettebb egészségügyről, oktatásról, emberi jogokról nem is beszéltünk. Ezen kívül van mit ennünk, vannak ruháink, ha kell valami bemegyünk egy boltba, plázába és egyszerűen megvesszük vagy ha ott nincs, megrendeljük a neten és néhány napon belül megérkezik. Lehetne még sorolni azokat az életszínvonalat javító vívmányokat, amikről a néhány száz évvel korábbi társadalmaknak a csúcsán álló leggazdagabb emberek nem tudtak még csak álmodni sem, mert nem volt lehetőségük ezeket elképzelni sem, nemhogy használni.

Miért van az, hogy az életszínvonal ilyen drámai javulása ellenére sincs az a benyomásunk, hogy az emberek most annyival boldogak lennének, mint korábbi korok sokkal szegényesebb körülmények között élő emberei, sőt tele van a társadalom frusztrált, boldogtalan emberrel, akik nem látják az életüket annyira szerencsésnek.

Ennek az is oka lehet, hogy az elménk ahhoz hasonlít, ami elérhető számára és ez pedig nem más, mint a közeg, amiben éppen élünk, a társadalom, a többi ember körülöttünk, amihez képest már egyáltalán nem biztos, hogy olyan különleges az életszínvonalunk, hanem inkább normális, elvárt szintű vagy épp alacsonyabb a vágyottnál.

A korábbi korok embereiről vagy az Etiópiában élőkről egy nyugati kultúrában szocializálódott embernek van valamicske ismerete, de igen kevés és pláne nincs személyes élettapasztalatunk az ő életmódjukkal kapcsolatban, hanem tőlünk távol álló teoretikus ismeret csupán. Csak azért mert tudom, hogy Afrikában - és a világ más tájain is - sokan éheznek, még nem valószínű, hogy ez befolyásoló tényezővel bír a mindennapi életérzéseimben, mert távol van tőlem nem feltétlenül csak fizikailag vagy időben, hanem mentálisan és lelkileg, így pedig nem gyakorol érdemi hatást rám A mindennapjaimban. Míg az, hogy a rokonaim, barátaim, munkatársaim körében mit tapasztalok és ahhoz képest hova helyezem magamat, már mindennapi élettapasztalatunk és viszonyítási pont lehet.

Folytonosság, sodródás - a láthatatlan változás

A relatív kontraszt ellentéte az észrevétlen sodródás, ami olyan apró változások sorozata, amelyeket kellő kontraszt hiányában nem tud regisztrálni az elménk, pedig megtörténik velünk.

Ha valaki egy évig nem lát egy gyereket, akkor meglepődik, hogy mennyit változott, míg a szülő, aki nap mint nap látja és nem észlel mentális kontrasztot a folyamatos kis naponkénti változások miatt, nem él át ilyen élményt, legfeljebb csak nagy ritkán, ha megáll és visszaemlékszik kicsit. Ilyen pillanat lehet az is, amikor valakinek kirepülnek a gyermekei és ezzel jön egy éles váltás a mindennapokban és ilyenkor megemlékezik, hogy nem is olyan rég még kisgyerekként szaladgált körülötte a fia vagy lánya. De az évente egyszer meglátogató rokonok érkezésekor mindig meg kell futni azt a kötelező kört, amikor a látogató észleli és feldolgozza a kontrasztot, ami a tavalyról megmaradt emléke és a gyerekek jelenlegi fejlődési szintje között nyilvánvalóan szembe jön vele és az efelett való megdöbbenésének hangot is ad.

A gyerek ugyanúgy nő, mi hát a különbség a folyamatosan jelenlevő szülő és az évente egyszer látogató rokon tapasztalata között? A percepció. A sok naponkénti nagyon apró változást kellő kontraszt hiányában nem tudja az agy regisztrálni, így a szülő észrevétlen sodródást él át, míg egy év kihagyás után a változások már olyan mértéket öltenek, hogy az agy által is felfogható kontrasztban öltenek testet.

Ilyen esetben az elvek, szabályok, abszolút standardok segíthetnek korán felismerni az eredeti iránytól, szinttől való eltérést. Ilyen letűzött referenciapont, amihez folyamatosan hasonlíthatunk és láthatóvá tehetjük a kontraszt nélküli folytonos fejlődést, amikor a gyerek szobájába elhelyezünk a falon egy (abszolút) cm mércét a magasság mérésére. Ha nem is naponta, de ehhez már havonta hozzámérve jobban láthatóvá lehet tenni a kis változást, kontrasztot is, amit egyébként nem tudatosan nem észlelnénk magunktól.

Ahhoz tehát, hogy átéljük a relatív kontrasztot, szükség van a tényleges kontraszt egy kritikus erősségére, nagyságára, ami meghalad egy észlelési küszöbértéket.

Megszokás, felejtés

A kontraszt idővel felejtés miatt elhalványul és megszokottá válik, az lesz az új norma, amihez a jövőben a hasonlítás történik. Hideg és meleg vizes példánál ezért is kell kb. 1 percnyi időt hagyni a kezeknek a hideg illetve meleg vízben, hogy az agy hozzászokjon az új helyzethez és referenciaként tudja kezelni utána. Később, amikor áthelyezzük mindkét kezünket a langyos vízbe, akkor is néhány perc elteltével megszokjuk az új hőmérsékletet, az agyunk elfelejti a korábbi hidegebb és melegebb percepciót és ezzel elmúlik az a furcsa érzet is, hogy a két kezünk más-más hőmérsékletet érez.

Vannak dolgok az életünkben, amiket kezdetben vagy bizonyos időszakban nagyon is értékeltünk, de aztán valahogy ez elfelejtődik és csak akkor jövünk rá újra, hogy milyen nagy érték is volt számunkra, amikor elveszítjük azt. Ekkor ráébredünk, hogy mindvégig mekkora érték volt velünk, amit nem értékeltünk úgy, ahogy reális lett volna.

A felejtés akkor is megtörténik, ha nem jön olyan erőteljes új kontraszt hatás, ami felváltaná a korábbit pl. a szeretet a gyűlölet, hanem egyszerűen csak észrevétlenül elhalványul, eltűnik a kontraszt emlék. 

A megszokás annyiban más, mint az észrevétlen sodródás, hogy a sodródásnál eleve a változás nem észlelhető, a felejtés esetében pedig az észlelés megvolt egyszer, csak idővel elmúlt. 

Kicserélődés

Mivel az agy egy féle típusú kontrasztból egy adott időben csak egyre, az erősebbre tud fókuszálni és újabb impulzusok folyamatosan jönnek, a régiek pedig a háttérbe szorulnak elfelejtődnek, így ebből következik az is, hogy a kontraszthatások láncolatában élünk, az egyik követi, váltja, lecseréli a másik korábbi hasonló természetű kontraszt érzetet.

Egy kontraszt érzet tehát vagy lecserélődik egy másikra vagy más hiányában van egy lecsengése, elhalványul, elfelejtődik vagyis így vagy úgy, de jellemzően viszonylag átmenetiek és rövid életűek.

Egyetlen fókusz

A zsebtolvajok azzal is tudnak trükközni, hogy létrehoznak egy figyelemelterelést, percepciós kontrasztot - pl. egy erősebb meglökéssel, beszéddel -, ami adott időben elviszi a figyelmet egy olyan kisebb esemény érzékeléséről mint pl. a pénztárca zsebből való elemelése. Lehet, hogy normál esetben a nyugalmi állapottal kontrasztban észrevennénk azt a kis mozdulat okozta változást is, ami a pénztárca kivétele okoz, de az elterelés létrehoz egy másfajta erősebb kontrasztot, amire az elménk önkéntelenül is ugrik és foglalttá válik. 

Ez azt mutatja, hogy a kontraszt során nem csak két egymással hasonlított állapot van megkülönböztethető viszonyban egymással, hanem a különböző egyidejű kontraszthelyzetek között is kialakulhat kontrasztkülönbség és így az egyik fontosabbá, észlelhetőbbé válik, a másik nem. Az agy egyidőben egyetlen kontrasztra tud igazán jól figyelni és az erősebb kontraszt viszi el a figyelmet, a többi pedig átmenetileg leértékelődik és háttérbe szorul.

2-3 vs. sok opció

Két dolgot kontrasztba állítani könnyű. Ha van egy harmadik is, akkor azt referenciapontként és megerősítésként tudjuk használni. Efelett viszont már elkezd bonyolódni a dolog és minél több a választási lehetőség és minél kevésbe egyértelmű, hogy melyik a jobb választás, mert az egyik ebben jobb, a másik meg abban, az egyik kicsivel jobb, a másik sokkal, annál inkább kognitív túlterheltség jön létre és az elmének nem tudja hatékonyan intuitíve kezelni azt, nem tud egyszerűen győztest hirdetni. 

Így sok választási lehetőség esetén az intuitív döntés tudatos, intellektuális komplex döntéssé alakul át, aminek a végén ha döntünk is, egyfajta frusztrációt élünk át azok miatt az opciók és elszalasztott előnyök miatt, amikről lemondtunk. Ideális esetben a  2-3 opció között van egy alacsony értékű, egy középértékű referencia pont és egy jobb választás, ami kellő kontraszttal egyértelműen kiugrik a másik kettőhöz képest.

Kontraszthatás: Miért érzékelünk másképp dolgokat összehasonlítva?

Mi a kontraszthatás vagy kontraszt torzítás?

A kontraszthatás vagy kontraszt torzítás (angolul contrast effect vagy contrast bias) az a jelenség, amikor egy tapasztalatot nem pusztán önmagában, hanem önkéntelenül is vagy tudat alatt egy korábbi tapasztalathoz vagy ismerethez hasonlítva érzékelünk és attól függően, hogy mihez is történik a hasonlítás, változhat a tapasztalatról kialakult érzetünk és értékítéletünk. A kontraszthatást a pszichológiában a kognitív torzítások egyik fajtájaként nevesítik.

Érzékszervi kontraszt érzékelés

Legjobban konkrét példákon keresztül ismerhetjük fel a kontraszt érzékeléssel együtt járó torzítást.
Az egyik klasszikus illusztráció, amit John Locke filozófus írt le először a 17. században, az az akár otthon is elvégezhető kísérlet, amikor az egyik kezünket hideg vízbe tesszük egy percig, a másikat pedig ugyanekkor meleg vízbe, majd mindkettőt ugyanabba langyos vízbe. Az az érdekes tapasztalatunk lesz, hogy a langyos vizet az a kezünk, ami hideg vízben volt, melegnek érzi, míg a másik hidegnek pusztán azért, mert eltérő a pár másodperccel korábbról származó viszonyítási pontjuk, amitől nem tudnak, pontosabban az agyunk nem tud elvonatkoztatni.

Szintén érzékszervi tapasztalat, konkrétan egy optikai csalódás, amikor egy színnek az érzékelése, megítélése változik attól függően, hogy milyen színkörnyezet veszi körül, mint ahogyan az az alábbi ábrán is látható. A középső kis szürke kör azonos színárnyalatú, mégis azt, amelyiket világosabb környezet veszi körül sötétebbnek, amelyiket sötét, azt pedig világosabbnak látjuk.

Kontraszthatás az üzleti életben

De lépjünk túl az elvont kísérleteken és nézzük meg, hogy a hétköznapi életben mi a jelentősége ennek, hiszen nem csak a szűkebb értelemben vett érzékszervi tapasztalatok vannak kitéve ennek a jelenségnek, hanem általánosabb a jelenség és ezt az üzleti életben is előszeretettel veszik számításba. Ingatlan (vagy bármilyen más termék) értékesítés során, ha először drága és rossz ingatlant mutatnak a vevőnek és ezt követően egy jobb és bár még mindig drága, de azért valamivel alacsonyabb árú házat, akkor viszonylag jó vételnek fog tűnni a vevő a számára az utóbbi és pozitívabb fogadtatásban részesül ahhoz képest, mintha csak ezt az egy ingatlant mutatták volna.

A HR területén is, amikor önéletrajzokat nézünk, interjúztatunk, számításba kell venni a kontraszt hatás torzítását, mert óhatatlanul is az újabb jelölteket a korábbi jelöltekhez hasonlítjuk és ugyanolyan effektus előfordulhat, mint az ingatlan értékesítésnél, hogy néhány gyenge pályázó után egy középszintű, elfogadható is nagyon jó színben tűnhet fel. 

Ugyanez ez az effektus figyelhető meg a szóbeli vizsgáztatásoknál vagyis néhány gyenge vizsgázó után egy középszintű felelettel is esélyünk van jó jegyet szerezni, míg ha előttünk mindenki brillírozik, akkor a léc számunkra is magasra kerül és az osztályozás szigorúbb lesz.

Kontraszthatás a mindennapokban

Ha egy nagy lelki terhet kell hordozni, ami nyomaszt és hirtelen lekerül rólad, akkor utána relatíve a kisebb terhek, amik más esetben esetleg megnyomnának, most átmenetileg könnyűnek, jelentéktelennek tűnnek. Olyan emléke sok mindenkinek van, hogy gyerekkorban felelés vagy dolgozatírás volt kilátásban, ami súlyos nyomasztó érzést, félelmet okozott bennünk és amikor megúsztuk a felelést vagy a dolgozatírás elmaradt valami váratlan okból, akkor olyan eufórikus megkönnyebbülést, felszabadultság érzést éltünk át, hogy úgy éreztük a nap is másként süt ránk, jó kedvünk lett és szépnek láttuk az életet, a többi probléma pedig eltörpült, holott ha a dolgozat eleve nem lett volna terítéken, akkor csak a szokványos hétköznapi élettapasztalatunk lett volna ugyanarról a napról. A nyomasztó érzés hirtelen elmúlásával a szimplán nem nyomasztó valóság is erős kontrasztba kerül a lelkünk és érzelmeink számára és pozitívnak éljük át.

Az is megfigyelhető, hogy egy csoport kevésbé vonzó ember társaságában egy átlagosan vonzó ember is kitűnik és sokkal megnyerőbb benyomást kelt, mintha csak egymagában látnák, különösen pedig ahhoz képest, ha fotómodelek társaságában tűnne fel, ahol ő lenne az, aki kevésbé szép.

Még számos példát lehetne hozni, de egyet mindenképp említenék, mégpedig azt, amit sokan rendszeresen tesznek, nevezetesen, hogy összehasonlítgatják magukat másokkal, olyan emberekkel, akik valamiben előttük járnak, jobbak náluknál. Vannak, akik folyton azt nézik, hogy mások miért szebbek, jobbak, sikeresebbek náluk és ezen keresztül értékelik (le) önmagukat. Ez a mentális szokás azért nem szerencsés, mert folyamatosan egy olyan az elménk és érzelmeink számára is jól felfogható kontrasztot hoz létre, amiben mindig alulértékelten, vesztesen jövünk ki, ami negatív életérzésben is megérkezik az érzelmeinkben.

Kontraszt felismerés - az elme természetes működési módja

A kontraszthatást leggyakrabban kontraszt torzítás néven nevezik és a kognitív torzítások közzé sorolják, ami rögtön egy negatív aspektusát emeli ki, talán azért is, mert ebben lehet legkönnyebben tetten érni. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a kontrasztfelismerés - aminek egy gyengesége, korláta a kontraszt torzítás - nagyon is fontos képessége az elménknek. 

A fenti példák azt mutatják, hogy nem csak bizonyos területen tapasztalható elszigetelt jelenség a kontraszt hatás, hanem az elme egyik általános működési módja a relatív kontraszt alapú összehasonlítás függetlenül attól, hogy fizikai, érzelmi vagy értelmi szintről van szó.
Mindig és folyamatosan vannak percepcióink illetve gondolataink és folyamatosan velünk van a kialakult mindsetünk az elménk folyamatosan működik és vele a kontraszt hatás vagy kontraszt torzítás is velünk van, még akkor is, ha nem tudatosodik bennünk.

Az elme azzal van elfoglalva, hogy a minket körülvevő világgal és önmagunkkal kapcsolatban is egy ellentmondásoktól minél inkább mentes megértést és átfogó tudásrendszert építsen fel. Ennek során pedig az őt ért tapasztalatokat mindig megpróbálja kapcsolni egy már meglevőhöz és így építkezni lépésről-lépesre. Az információk összekapcsolásának egyik lehetséges módja, amikor két dolog között felismerjük a különbséget a kontraszt mentén. Ez egy nagyon hasznos dolog, még akkor is, ha ennek során pontatlanságok, torzítások is kialakulhatnak. 

• Kapcsolódás: az elménk a tudásrendszerét információ kapcsolatok létrehozásával építi.
• Összehasonlítás a dolgok összekapcsolásának egyik lehetséges módja az összehasonlítás.
• A kontraszt pedig az összehasonlítás egyik módja (a hasonlóság felismerés mellett).
• Kiértékelés az a folyamat, ami a percepciót követi és a tapasztalatokhoz valamilyen pozitív (jó) vagy negatív (rossz) értéket társít, ami megjelenik érzelmekben vagy életérzésekben is.

A kontraszt lehetséges referencia pontjai 

Az elme tehát folyton viszonyítási pontokat keres az új információk és tapasztalatok, érzetek kiértékeléséhez. Melyek lehetnek ezek a kontraszthatás referenciák?

• Nemrégiben átélt tapasztalat, amiről még friss emlékünk van, mint a hideg vagy meleg víz, amiből az imént áttettük a kezünket a langyosba. A megszokással vagy még újabb tapasztalatokkal a korábbiak hamar elkezdenek halványulni és lejár a szavatosságuk.
• Hosszú idő alatt kialakult vagy akár velünk is szültetett belső standardok, ismeretek, gondolkozásmód, értékrend, mindset, ami többé-kevésbé állandó bennünk szintén jó alapot ad elménk számára az összehasonlításhoz és kiértékeléséhez. Ha valaki maximalista, akkor soha semmivel nem lesz elégedett, mert folyamatosan olyan kontraszt alapú kiértékelést kap, ami értékbeli elmaradást mutat. Másrészről, ha valaki mindenért hálás és ajándéknak fogja fel az életet, akkor folyamatosan egy pozitív életérzést él át, hiszen nem értékhiányt, hanem értéktöbbletet érzékel az elvárhatóhoz képest. A lelkiismeret is ilyen standard, amit nem tudunk tetszésünk szerint irányítani, hanem jellemzően az diktál nekünk, tükröt állít, kontraszt által megmutatja az eltérést a tetteink és a helyesnek vélt cselekedet között.
• Külső elvárások, mások véleménye is referenciaként működik. Attól függően is megítélhetünk egy helyzetet vagy akár önmagunkat, hogy a környezetünk és számunkra meghatározó emberek éppen hogyan vélekednek. A vélemények változhatnak illetve sokfélék is lehetnek, de a mások véleménye mindig körülvesz minket, benne élünk, a kérdés, hogy milyen mértékű a függésünk tőle és a mások véleményének mennyire rendeljük alá a sajátunkat.
• Az is meghatározó, hogy egy helyzetet milyen perspektívából, nézőpontból közelítünk meg, mert ennek megfelelően más képet látunk és más kerül kontrasztba is. Nem mindegy, hogy egy helyzetet főnökként vagy barátként közelítünk meg vagy egy apa, ha a gyerek rosszat jegyet hoz, szülői tekintélyként lép fel és fegyelmez vagy inkább szeretetet, bátorítást akar kifejezni. Ezek választások, sokszor így is, úgy is megközelíthetünk valamit, rajtunk áll a dolog, de a perspektíva megválasztása meghatározza azt is, hogy az elménk milyen viszonyítási pontokat keres és milyen kontrasztokra figyel. Nézhetjük azt is, hogy mi az elvárt jegy, amit a gyereknek szerintünk hozni kellene és kontrasztba állítjuk a valósággal, de ha az adott helyzetben nem a számonkérést, hanem a szeretet választjuk, akkor ezt az érdemjegy viszonyítási pontot átmenetileg akár el is engedhetjük.

Folytatás

A következő postban még folytatjuk a kontraszthatás megismerését a korlátaival illetve arról is szót fogunk ejteni, hogy a gyakorlatban hogyan tudjuk mindezt hasznosítani.